RÉGÉSZETI KIÁLLÍTÁS
Ózdot természeti adottságai korán alkalmassá tették a letelepedésre. A völgyekben források voltak, gazdag hal- és vadállomány biztosította az élelmet, a déli domboldalak pedig kezdetleges növénytermesztésre is alkalmasak voltak. Tehát a vidék lakóhely kialakítására jó lehetőséget nyújtott. Emiatt Ózd már az őskorban is viszonylag sűrűn települt hely volt.
„Az őskőkorból környékünkön a Bükk hegység barlangjaiból kerültek elő leletek. Az újkőkorban a fő foglalkozás a vadászat mellett már a kapás földművelés volt, de megindult az állattenyésztés is. A kőeszközöket csiszolták, fúrták, agyagedényt készítettek és megmunkálták a csontot is.” Ebből az időből származnak a legrégibb ózdi leletek is, azaz különböző csiszolt kőeszközök, kőbalta, kőkapa, illetve Bolyokon, a Hangony-pataktól északra a homokbánya falában edénytöredékeket is találtak.
Ózdon a rézkorból több lelőhely is ismert: a Kőalja-tetőn, illetve a Kőalja oldalon is a rézkorból származó 4000 éves települések nyomait találták. Az itt feltárt őrlőkődarabok, cserépedények, merítő- és áldozati tálak és azok maradványai a péceli kultúra emlékei. Északon a Kőfej-hegy lábánál feltárt ősi temetőből került elő a „Centeri urna” név alatt Európában is ismertté vált késő rézkori lelet, melyhez hasonlóakat csak Kisázsia területéről ismerünk. Trójából egy kisebb népcsoport vándorolt észak felé, s telepedett le a felvidéken. A centeri urnák ezen népcsoport hagyatékai. „1958-ban, az út szélesítésekor három urna töredékeiben, majd 1963-ban egy urna került elő ép állapotban. Az urnák erősen stilizált emberalakot formáznak, belsejük üreges, 5-10 mm falvastagságú, sötétszürkére égetett agyagból készültek. A fejtetőn kialakított 30 mm átmérőjű kerek nyíláson helyezték bele a hamvasztás utáni maradványokat, csontdarabokat. Sírmellékletként díszített edényeket is találtak.”Az eredeti leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthetők meg.
A bronzkorban területünkön a lakosság nagyon megritkult. Ebből a korból a kőaljai kertekből hamvasztásos temető ismert, ahol gazdag díszítésű urnaedényeket találtak.
A kora vaskorból származó urnasírok feltárásakor több agyagedény-töredékeket is találtak. A kései vaskorban kelta törzsek jöttek hazánk területére. Korongon készült edényeket, vaseszközöket, fegyvereket készítettek. Ilyen leletek a Béke telepi házalapozásnál, a Stadion és a Szakmunkásképző Intézet építésekor kerültek elő.
A népvándorlás korából kevés telepet ismerünk városunkban. Árpád-kori sírleletek feltárásakor bronz lábpereceket és bronz fülbeválókat találtak.
A honfoglalás utáni ezredforduló táján meghatározóvá vált a földművelés, ez lett az alapvető vagyoni érték. A vérségi alapon együtt élő nemzetségek eddig közös földje a törzs-, illetve nemzetségfők tulajdona lett. Kialakult a királyi várszerkezet és a királyi vármegyék rendszere. A Hangony-völgy felső szakasza a kabar törzshöz tartozó Berény nemzetség, s a Hangonyi család szállásbirtoka volt, a völgy alsó szakasza pedig a Hanva nemzetség szállásterületéhez tartozott. Ózd a Hanva és a Hangonyi nemzetség területe között, valószínűleg szabad földön létesült kisközség volt. Az első írásos emlék 1272-ből ismert, amikor OVZD alakban írták a település nevét. 1323-ban a Csákányi nemesek osztozkodtak a községen, ekkor a nevét OUZD-nak írták, az 1500-as években pedig a Csernelyi család birtoka volt. Ózd a középkorban az arlói dézsmakerülethez tartozott. Ebből az időből különböző edényeket, csonteszközöket, kardokat, lándzsahegyeket stb. őriz a múzeum. A török hódoltság ideje alatt a szolgáltatások szakadatlan emelése miatt a lakosság elmenekült a településről, de 1696-ban már ismét három jobbágycsalád lakott itt. Ózd 1770-től a Vizes rétről származó Sturman család zálogbirtoka lett, akik jelentős változásokat hoztak a település életébe, s általuk kapcsolódott be Ózd a vasgyártásba is.