KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS

 

A múzeum képzőművészeti kiállításának két kiemelkedő alkotója Kucs Béla és Faggyas István. Hagyatékukból származó kisplasztikák és festmények mellett további ózdi kötődésű képzőművészek alkotásai láthatók.

 

Kucs Béla (1925-1985) Ózdon született egy bánszállási bányászcsalád gyermekeként. Gyermekkora úgy indult, mint a többi hozzá hasonló munkásgyermeké. Az ő életében is a kenyérkereset volt az elsődleges feladat. Így szobrásznövendékként a bányászokat mintázta meg először.

A háború vége hozta meg számára az igazi kibontakozás lehetőségét. Húsz évesen élete első kiállítását rendeztette Dorogon. Óriási ambícióval dolgozott és tanult a Petőfi, majd a Derkovits népi kollégiumokban (az előbbinek alapító tagja volt). Később főiskolára került, ahol Beck András és Mikus Sándor voltak a mesterei.

Évtizedes álma valósult meg, amikor 70 szobrászművész 145 alkotásából 1964-ben felavatták az Európában is egyedülálló szentendrei Parkmúzeumot. Alkotásai megtalálhatók  többek között Dorogon, Budapesten, Perecesbányán, Várpalotán, Balatonfüreden, Egerben, Miskolcon, Szarvason, Dunaújvárosban, Kaposvárott, Pécsett, Hódmezővásárhelyen, Szentendrén, Badacsonyban, Mosonmagyaróváron, Sárospatakon, Komlón, Vácott, Karancslapujtőn, Csepelen, Tatabányán, Edelényben, Győrben, Esztergomban és Ózdon.

Kucs Béla szobrászművész e közömbös világban is igazi harmóniát keresett és kívánt adni az embereknek; mindezt azért, hogy képesek legyenek saját énjeik felismerésére, az emberi alkotóerő tiszteletére. A művész családja a gazdag alkotói hagyatékot maradéktalanul a város rendelkezésére bocsátotta.

 

Faggyas István (1912-2007) Helytörténész, festő-grafikus, Kelemér községben született. A népélet történéseinek kiváló ismerője és megjelenítője. Gyermekként apja malmában jó lehetősége nyílt megfigyelni a táj embereit, szokásait és mindenekelőtt a lovakat. Innen kapta az inspirációt későbbi helytörténeti kutatásaihoz, s ezt a világot tükrözik képei is.

1921-től Miskolcon végezte tanulmányait, majd 1930-ban a Hunfalvy János Főreáliskolában érettségizett. Rövid keleméri gazdálkodás után a miskolci Evangélikus Jogakadémián szerzett végbizonyítványt, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen védte meg jogi diplomáját. 1938-tól több évet töltött katonai szolgálatban. 1945-ben hazatért és szülei malmában végezte az adminisztrációs munkát annak 1949-es államosításáig.

1951 nyarától Ózdi lakos. 1972-ben a Városgazdálkodási Vállalat útépítő részlegének vezetőjeként ment nyugdíjba. Ekkor nagy energiával kezdett hozzá a gömöri területek néprajzi kutatásaihoz melynek eredményeit könyveiben közzé is tette. Gyűjtő tevékenységét, képzőművészeti munkásságának kiteljesedését kiállításainak sora jelzi Aggtelektől az ausztriai Grácig.