ISKOLATÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS

Arról, hogy Ózdon mikor kezdődött meg a szervezett iskolai oktatás nincsenek pontos adatok. A település tulajdonképpen a vasgyár megépítésével, a betelepülő nagyszámú munkaerővel indult fejlődésnek. Amilyen mértékben fejlődött a gyár, úgy vált szükségessé a munkásgyermekek iskoláztatásáról való gondoskodás.

A társulat már 1856-ban létrehozott egy osztatlan, egy tanerős, egytantermes elemi iskolát. 1882-ben pedig már kéttantermes iskolát építettek, melyet 1888-ban négytantermesre bővítettek. Azonban a  munkáslétszám felszaporodása miatt rövidesen ez is kicsinek bizonyult ezért megépítették a mai Gyár út 10. szám alatti épület utcai homlokzati szárnyát, mely 1896-ban már 7 tanteremmel biztosította az oktatást. 1911-ben a két oldalszárnyát kibővítették és 1912-ben már újabb 8-8 tanteremben is megkezdődhetett a tanítás.

1926/27-ben az országban elsőnek itt nyitották meg a nyolc osztályú elemi iskola 7., majd a következő évben a 8. osztályát.

Bár a tanulók összetétele heterogén volt, de egészen 1948-ig ebbe az iskolába csak a gyári telepeken lakó gyári dolgozók gyermekei járhattak. Kivételesen azonban engedélyt kaphatott egy-egy községi tisztviselő gyermeke is.

Az intézmény az iskolák államosításáig (1948) mint társulati iskola működött. Fenntartója a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi Vasgyára (RIMA) volt. A vállalat sokat adott arra, hogy az iskola a kor színvonalának legmagasabb szintjén álljon. Ennek érdekében gondoskodott a megfelelő számú és képzettségű nevelőről, mindemellett a vezetőség ügyelt arra is, hogy a nevelőtestületnek tekintélye legyen.

A magasan képzett pedagógusok mellett maga az iskolaépület is saját korában, vidéki viszonylatban szinte páratlan volt. A tantermeket az akkor legmodernebb padokkal, táblákkal és minden szükséges eszközzel ellátták. Az épületben volt már vízvezeték, központi gőzfűtés, villanyvilágítás. Az alagsorban napközi otthont 1977-ben pedig iskolai szabadpolcos könyvtárat hoztak létre. Itt volt a tanműhely is, hiszen a államosítás után városunkban elsőként vezették be a gyakorlati oktatást az 1952/53-as tanévben. Bármire is volt szüksége az iskolának, az a gyár által biztosított volt.

Ennek a nagy múltú iskolának állít emléket a Nagy Károly gyűjteményéből megrendezett pedagógia-történeti kiállítás, ahol az 1930-as évekből származó iskolapad mellett helyet kaptak a tanulók által használt íróeszközök, tankönyvek, füzetek is, valamint a gyakorlati oktatás során készült darabok.