Az első, üzembe helyezéskori „U” alakú épület makettjével folytatódik a gyártási munkafolyamatokat és tevékenységfejlődést bemutató installációk sora. Az első évtizedek terméke a Cort-féle kavaró eljárással és az úgynevezett forrasztásos eljárással készült acél volt, amelyet kovácsolással és hengerléssel dolgoztak fel készáruvá. A kavaróüzem és a forrasztóüzem makettjein különféle munkajeleneteket ábrázoló figurákat helyeztünk el. Itt mutatjuk be a kavaróüzemi gőzpöröly és a háromállványos lupa-hengersor működő kicsinyített mását. A makettek között a kavaróüzem padlózatát képező kirakólapokból két darab látható, s azon három különböző méretű lupasorozati termék, az úgynevezett nyerssín. Az ablakok mellett helyeztük el a XIX. század végéről származó legjellegzetesebb színes műszaki rajzokat, melyek a két üzemrésszel kapcsolatosak.

1882-ben, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. létrejöttekor jelentős fejlesztést hajtottak végre a gyárban, a forrasztóüzemnek egy új üzemcsarnokot építettek. A gyárnak ezt az állapotát egy nagyméretű makett szemlélteti.

1872-ig a gyár nem kapcsolódott az országos vasúti hálózatba, mindenféle szállítás szekereken történt. Ezt mutatja be az egyik makett is, mely egy földúton haladó, gyári késztermékkel megrakott korabeli lovas szekeret ábrázol. Egy másik, a Karu-bányatelep és az ózdi gyár között, Ózd községen keresztül a lóvasúton történő szénszállítást szemlélteti. A gyár első keskeny nyomtávú szerkocsis gőzmozdonyának modellje látható. Felettük gőzmozdonyról és vasúti kocsiról készült műszaki rajzokat mutatunk be.

A vasúthálózat fejlődéstörténetéhez kapcsolódik az úgynevezett „hétesi salakhányó”- és fogaskerekű vasútpálya, a telepre jellemző munkafolyamatokkal bemutató terepasztal is. Működésekor Közép-Európa egyik legmeredekebb, 106%-os emelkedésű ipari fogaspályája volt.

Mellette tárolóban 2 darab, a vasúti közlekedés irányításában használatos kurblis telefont helyeztünk el.

A  MÁV-szabványú vonóvezetékes mechanikus, 4 karostárcsás váltóállító készülék, amely 1930-1972 között működött a Somsály-Nádasdi elágazásnál, eredeti formájában látható.

Az 1908-tól 1952-ig üzemelt 30 tonnás önjáró nyersvasüst-szállító kocsi, továbbá normál nyomtávú pőre és „S” kocsi modellje, illetve a faliképek a közlekedés fejlődésének egy-egy jelentős szakaszát mutatják be.