AZ ÓZDI TÁJ JELLEGE:

Ózd városa földrajzilag a Hangony-, a Hódos-, a Farkaslyuk-patak és más kisebb patakok találkozásának helyén lévő völgyben terül el.

Az ózdi tájat felépítő kőzetek minőségére jellemző, hogy általában laza kötöttségű és ezért könnyen, gyorsan pusztuló anyagok. Ózdtól nyugatra-északnyugatra tisztán csak oligocén-kori képződményekből felépített terület helyezkedik el, anyaguk agyag, homok, homokkő, valamint tengeri és tengerparti üledékek. Ózdtól keletre-délkeletre viszont fiatalabb, miocén kori képződmények építik fel a tájat, agyag, homok, homokkő, kavics. A tengeri üledékeken kívül vulkáni eredetű felhalmozódások is vannak ezen a tájon. Az alacsonyabb részeken pliocén kori kavicstakaró roncsok helyezkednek el. A miocén kori kőzetekben barnakőszén-telepek is találhatóak. Az Ózd közvetlen környezetében lévő vegyes sávban jól megfigyelhető az oligocén és miocén között húzódó vetővonalak rendszere. Az ózdi táj a „Darnó-vonal” legszélesebb, legszövevényesebb vetődéshálózattal átszőtt pontján fekszik, mely a Sirok melletti Darnó hegyről indul, és egyre szélesedő sávjában jut el területünkre.

Miután az ózdi tájról levonultak az oligocén és miocén korok tengerei, hátrahagyták üledékeiket. Ezek hordozzák magukban a barnakőszén-rétegeket. A későbbi korokban erős kéregmozgások játszódtak le a Darnó-vonal mentén. Ennek következtében az ózdi táj nyugati része felemelkedett, a keleti fele pedig megsüllyedt. A kiemelkedett területekről lekopott a lesüllyedt területen pedig megmaradt a miocén kori szén. Ezért nem összefüggőek az Ózd környéki szénmezők. A mai változatos, hullámos felszín kialakulása a pannon korban indult meg. Szokatlanok a laza, puha anyagú dombok igen meredek lejtői. Ezeket az eső korróziós munkája alakította ki. Ilyen pl. az arlói suvadás is.

Kovács László ásványgyűjteménye többek között Ózd környéke és az Északi- középhegység geológiájába nyújt bepillantást, de láthatunk itt a világ különböző pontjáról származó kőzeteket is.