Az Ózdi Olvasó Egylet tevékenysége a XIX. sz. második és a XX. sz. első felének egyik meghatározó nehézipari nagyvállalatához, a Rimamurány – Salgótarjáni Vasmű Részvénytársasághoz kötődik. 1881-ben vetődött fel a gondolat, hogy a Rimamurány -Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi telepén a gyári munkások egyesületet alapítsanak, mely otthona lenne a kulturált időtöltésnek. Ennek a kezdeményezésnek az élére Veith Béla vasgyári gondnok állt, aki az előkészítő munkákba bevonta Kablay István vasgyári tanítót, Bernard János hengergyári főmestert, Weinling Ferenc gyári hivatalnokot, továbbá Czentner Ignácot és Tóth Bálintot. Elkészítették az alapszabály tervezetet, amelyet elküldtek a vezérigazgatóságnak Budapestre, jóváhagyás céljából. Az igazgatói jóváhagyás után hívták össze az alakuló ülést 1884. november 14-ére, a régi gyári iskolába. A gyűlésen alapító tagként 31-en voltak jelen, s egyhangúlag elfogadták az alapszabályokat, s ezzel megalakult a Rimamurány – Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság Ózdi Felvigyázó- és Munkásszemélyzet Olvasó Egylete, röviden az Ózdi Gyári Olvasó Egylet. Az alapszabályzatban megfogalmazottak szerint az Egylet megalakulásának célja: „…a tagoknak csekély anyagi áldozat mellett szellemi és minden tekintetben magyar nemzeti irányú művelődésére, szív és kedélynemesítő társalgásra és szórakozásra alkalmat nyújtani”.

A cél elérésére szolgáló eszközök: hírlapok járatása, könyvtár fenntartása, hazafias ünnepségek, ismeretterjesztő, műkedvelő és színházi előadások rendezése, hangversenyek rendezése országos hírű művészekkel, s a magyar énekművelés ápolása és fejlesztése, nemes szórakozásra alkalmas játékszerek tartása.

Megválasztották a 8 főből álló vezetőséget, továbbá a választmányt, amelynek 6 rendes és 6 póttagja volt.

Az Egylet rendes tagja lehetett „minden józan életű s fedhetetlen jellemű férfi aki magyar állampolgár, a Rimamurány – Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság szolgálatában áll, gyári felvételi jeggyel rendelkezik és a 40-ik életévet még tul nem haladta”. Az egyleti tagok sorába belépni szándékozó egyén felvétele iránti kérelmét két egyleti tagnak ajánló aláírásával ellátva a választmány elé volt köteles terjeszteni. Felvételük után a tagok jelvényt kaptak, amelyet a kabátjuk hajtókájára tűzve viseltek, és nemcsak az Egylet rendezvényein, hanem a mindennapi életben is.

A gyár vezetősége hajlékot is biztosított az egyletnek, az „élelmezési intézet” egyetlen, de tágas helyiségét, a szükséges berendezési tárgyakkal. A tagok száma december közepére már 59 főre emelkedett.

Veith Béla, az első elnök 1892-ben távozott a tisztségéből, a közgyűlés ekkor Tetmajer László gyárigazgatót választotta az Olvasó Egylet elnökévé, aki fel kívánta lendíteni az egyesületi életet. (négy éven át töltötte be ezt a tisztséget).

Az Olvasó Egyletnek ezekben az években a nevéből adódóan is elsődleges célja az újságok járatása és a könyvtár bővítése volt, hiszen az Egyleten belül mindig igen nagy hangsúlyt kapott a dolgozók olvasási igényeinek kielégítése. A könyvtárosok az első időben gyári tanítók voltak, maga a könyvtár is a gyári iskolában volt elhelyezve, egy zárható szekrényben.

1890-ben a könyvtár állománya 853 kötet volt, és egy év alatt 1179 könyvet kölcsönöztek. Vass Imre könyvtárnok készítette el az Egylet könyvtárának első jegyzékét, amelyet nyomdai úton sokszorosítottak, szétosztották a tagok között, így könnyítve meg a kölcsönzést.

1896-ban a tagok száma 200 fő fölé emelkedett, s az egyetlen helyiség már szűknek bizonyult. Még az év júliusában az Olvasó Egylet megkapta az első önálló székházát. A gyár főkapujával szembeni két főmesteri lakást alakítottak át, melyből egy nagyobb, és egy kisebb termet, valamint egy ivószobát képeztek ki.

A kertben sétányt, és tánchelyet alakítottak ki, mindezeket a gyár költségén.

Sorra alakultak az Olvasó Egylet különböző művészeti csoportjai, a Gyári Zenekar (1895), az Olvasó Egyleti Dalárda (1897), majd ezt követően a néptánc csoport. 1896-ban megindult az önkéntes színjátszó mozgalom. 1912-ben mozifilmeket vetítettek, a némafilmeket a fúvószenekar vonósrészlege kísérte. 1907-ben az Egylet létszáma már 600 fő fölött volt, és az épület bővítésére volt szükség. Az Igazgatóság egy új szárnyat építtetett a székházhoz. Játékterem, ivószoba, konyha és italmérő söntés kezdte meg működését. A régi olvasó szobából tanácstermet, a játékteremből dal-és zenepróbatermet, az ivószobából könyvtár és olvasóhelyiséget alakítottak ki.

Az Olvasó Egyletben a könyvtár, a színjátszók, a zenekar és dalárda működése mellett ismeretterjesztő előadásokat is tartottak.

1902-ben Haláleseti Segély Önsegélyező Csoport jött létre, mely az Egylet keretében működött. Az alapszabályzatban megfogalmazott célja:”… erejéhez mérten jótékonyságot gyakorolni”. A segély összegét 160 koronában állapították meg.

1923 jelentős fordulópont az egylet életében, a Rima Művek költségén új székházat építettek, melyet 1924. október 19-én nyitottak meg. A szecessziós stílusú épület elsősorban hatalmas méretével (40 m széles, 63 m hosszú), és korszerű felszereltségével tűnt ki. Nagyságát tekintve a hazai színházak között a hatodik helyen állt. Az épület terveit Marschalkó Béla építész készítette.

Hatvanöt évi működés után, 1949. június 26-án került sor az Olvasó Egylet záró közgyűlésére, melyen kimondták az Olvasó Egylet megszűnését.

1888-ban vezették be az Egyletben a jegyzőkönyvkészítést. Az első jegyzőkönyvvezető Szikorszky Béla volt, aki 6 éven át töltötte be a tisztséget. Az Egylet alapszabálya szerint a mindenkori jegyző feladata volt a közgyűlés, valamint a választmányi ülések jegyzőkönyvének vezetése, s az egylet írásbeli teendőinek az elvégzése. A közgyűlés jegyzőkönyvét az elnök, esetleg alelnök, v. igazgató, a jegyző és három egyleti tag írta alá.

A választmányi ülés jegyzőkönyvét az elnök, vagy helyettese, a jegyző és két választmányi tag hitelesítette.

Az Ózdi Művelődési Intézmények Városi Könyvtár Helyismereti részlegében őrizzük az Olvasó Egylet jegyzőkönyveit, melyek kézzel íródtak. A fennmaradt 5 db jegyzőkönyv első kötetét 1913. február 14-én nyitotta meg Hlavács Samu jegyző. az utolsó bejegyzés 1949. június 26-án íródott a záró közgyűlésen, ahol feloszlatták az egyletet.

Forrás: Bánfalvi Lászlóné: Az ózdi könyvtárkultúra története 1.
Miskolc, II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, 2007
Az Olvasó Egylet története, 1884-1949
Ózd, Kohászati Gyártörténeti Múzeum, 1984
Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság Ózdi-Gyári Felügyelő- s Munkásszemélyzet Olvasó-                         Egyletének alapszabályai
Ózd, Herrman István Könyvnyomda, 1907.

A kép forrása: https://mandadb.hu/tetel/392207/125_Eves_az_Ozdi_Gyari_Olvaso_Egylet